Két egymástól eltérő tájegység, a Dunántúli-középhegység – legmagasabb tagja a Bakony – és a Kisalföld találkozásánál fekszik a település. A földrajzi szakirodalom által Bakonyaljának nevezett terület itt találkozik a Marcal-medencével.
 
Nemesszalók egy kiszélesedett hordalékkúp-mezőn helyezkedik el. Ennek kialakítását, még az Ős Duna kezdte el, hordalékát kezdetben a Pannon-tengerbe, majd amikor az elzáródott és egyre zsugorodott a Pannon-beltóba hordva. Amikor a beltó kiszáradt a Duna a Dunántúlon átvágva igyekezett az Alföld déli pereme felé. Amikor a Duna jelenlegi nyomvonala kialakult, a Dunántúl középső részének emelkedése miatt a Marcal és mellékvizei folytatták a táj formálását.
 
A táj magasságánál fogva síkság, de felszíne sehol sem tökéletesen sík, mindenütt vannak rajta kisebb-nagyobb kiemelkedések. Ez a dombsor egy óholocén terasz formájában lépcsőt alkot a Bakony – Kisalföld átmeneteként.
 
A Rába folyása nagyjából egybeesik azzal a nagy szerkezeti vonallal, amely az Alpok és a Dunántúli-középhegység alapzatát választja el egymástól. Erre rakodott le az egykor itt hullámzó Pannon-tenger és a későbbi kiédesedő beltó hordalékából a területet 1.500 - 2.000 méter vastagon beborító agyag, homok és márga. A késobbi vulkánosság bazalt tömegei is jelen vannak. A Ság-hegyi és Somló-hegyi rétegvulkánok, amelyek ma tanúhegyként is érzékeltetik velünk, hogy az egykori mára lepusztult rétegek milyen vastagok voltak.
 
Környezetünkben a különböző szemcseméretű kavicsok mellett, sokfelé folyami homokot, néhány helyen pedig a száraz, szeles, jégtakaró peremi időjárásra utaló időszakok emlékét őrző löszt is megtalálhatjuk. A folyók és a szél által szállított hordalékrétegek sokféle hasznos építőipari alapanyagot szolgáltattak a környéken megtelepülni akaró ember számára.
 
Míg a nagy folyók folyásirányát alapvetően a Kisalföld és az egész Kárpát-medence centrális jellege határozza meg, addig a községben északnyugati irányba helyezkednek el a vízfolyások a már említett Rába vonal felé.
 
A Bakony, mint afféle karsztos hegység szivacs módjára magába szívja a ráhulló csapadékvizet, amelyet aztán a hegy lábánál fakadó rétegforrásokban ad vissza a természetnek. Az egyik ilyen bakonyi forrás által indított vízfolyás a községen is átfolyó Hajagos-patak. A patak a partmenti lápvilágán keresztül egészen 1771-ig, a Marcal szabályozásáig, ennek mocsárvilágával is összeköttetésben volt. Egykori hal és vadbősége az ember megtelepedését szolgálta.
 
Területünk jellemző szele az északi, északnyugati szél, kialakulása az európai légnyomásrendszer következménye. A dévényi kapun söpör be a Kárpát-medencébe és zúg végig a Kisalföldön. Ritka a keleties szél, amit “bakonyi” szélnek hívnak. Ritkasága oka, a hegység árnyékoló hatása. A Marcal-völgye és a Pápai-síkság észak - déli nyitottsága magyarázza a déli szelek gyakoriságát.
 
A sokévi csapadékmennyiség átlaga 673 milliméter, ami különösen kedvező eloszlása miatt jónak nevezhető. Ugyanis a vegetáció szempontjából hasznos hónapokban, az un. tenyészidőben hull le ennek jelentős része. Ha Pápa környéke csapadék-görbéjét vizsgáljuk láthatjuk, hogy a legcsapadékosabb hónapok, sorrendben a július, június, szeptember és a május. Így a növények kikelésük után, illetve a termés fejlődése környékén kapnak nedvességet, ami fejlődésüket kedvezően befolyásolja. A legkevesebb csapadék január - február hónapokban hullik. A csapadékeloszlási görbe is megfelel a kontinentális éghajlati terület viszonyainak.
 
Ezek az éghajlati tényezők a történelem előtti időktől kezdve meghatározták a terület növényvilágát. A térség természetes növénytakarója a lombos erdő volt, amelyből mára egyre kevesebb marad. A vidék barna erdei talaján a nyír, szil, cser, bükk, tölgy, gyertyán, juhar, hárs, míg a vizenyős területeken az éger és a nyár, valamint a fűzfélék voltak honosak. Mára a tájidegen akác az uralkodó.
 
A területen jelenleg kultúrnövények, telepített erdők díszlenek. Kiválóan teremnek a kalászosok, közülük is elsősorban a búza, az őszi árpa, a kukorica. Megterem a burgonya is, amely a korábbi időkben fő népélelmezési cikknek számított. A régi lápok, mocsarak lecsapolásával olyan mélyen-fekvő rétek jöttek létre, ahol gyönyörűen díszlik a réti széna, de a vetésforgóba illeszkedően szép termést hoznak itt a pillangós takarmánynövények is.