A nemesszalóki óvodás gyerekek, ünneplőbe öltözve, vidám énekszóval, türelmetlenül várták a Mikulást, aki 2010. december 6.-án 9 órakor érkezett meg, rénszarvasok vontatta szánjával.

Az éjszakai ajándékosztásban megfáradt Mikulás ülve beszélt a gyerekeknek gyermekkoráról, arról, hogy délen született és ott is élt. Elmesélte melyek voltak az első jócselekedetei, honnan ered a Mikulás neve. Beszélt arról, hogy most az északi sarkon él, a mai mesékben mellőzött manókkal, koboldokkal, krampuszokkal, akik mindannyian segítenek neki az ajándékozásban.

A gyerekekkel közösen számbavette a szánját vontató rénszarvasokat. Kiderült, hogy a navigációért a fénylő orrú Rudolf a felelős, aki nagyon "eltévedt", és Párizs helyett véletlenül Nemesszalókra irányította a szánt.

Miután fény derült a súlyos tévedésre, a Mikulás azonnal el akart menni, de a gyerekek kedves invitálására végül legyintett egyet és azt mondta:
- Ha már úgyis itt vagyok, megnézem milyen műsorral készültetek a fogadásomra.
Milyen jól tette, hogy maradt! - Annyira tetszet a Mikulásnak a gyerekek műsora, hogy örömében mindenkit bőségesen megajándékozott. De ... ! Nemesszalókról még a Mikulás sem  távozhat ám üres kézzel! A csodálatos műsoron kívül az egyik kisfiú neki ajándékozta még a kifestő könyvét is, amelyet nagy gonddal és ügyességgel az elmúlt hetekben a Mikulásnak színezett ki.
A Mikulás meghatottan vette át a csodás ajándékot és zsákja mélyéről azonnal viszonozta is azt.

A Mikulás búcsúzáskor megígérte, hogy jövő ilyenkor ismét ellátogat ide és már nem is haragudott Rudolfra, amiért "eltévedt".

Mi mindig is tudtuk, hogy nagy mókamester ez a Rudolf! - Mert valljuk be, a segítsége nélkül nem eshetett volna meg a csoda, hogy a Mikulást megajándékozzák Nemesszalókon.

Az elégedett gyerekek énekszóval búcsúztatták el a jóságos Öreget.

Köszönettel:

Mikulás