FV32 Történelmi helyszínek Kelet-Felvidéken- 3 nap

Határtalan kalandozások a Szepességben

HAT-17-01-2017-00744

Előkészítő szakasz

A 2016/2017. tanévben a Nemesszalóki Általános Iskola a Mezőlaki Arany János Általános Iskolával közösen sikeresen pályázott a „Határtalanul!” tanulmányi kirándulásra, melyet a hetedik osztályosok számára írtak ki. Úti célunk a Felvidék volt. A 2017/2018. tanév elején kihirdettük mind a gyerekek, mind a szülők körében. Iskolánk valamennyi hetedikes diákja nagy érdeklődést mutatott a projekt iránt. 

Az előkészítő szakasz első programja az április 4-én megtartott fakultatív óra volt. Ezen a gyerekek a kirándulás programjaival ismerkedtek egy bemutató segítségével, illetve megtekintettek egy videót a szlovákiai magyarokról.

Mivel vállalásaink között szerepelt egy magyarlakta település diákjaival való kapcsolatfelvétel és találkozás, ezért választottuk a második óra témájául a palásti alapiskola bemutatását április 6-án. Fontos, hogy a mi diákjaink is megismerjék, hogy mennyire fontos a felvidéki magyarság számára anyanyelvének, hagyományainak ápolása. PowerPoint bemutatóval és teszt kitöltésével segítettük az óra sikerességét.

Tanulmányi kirándulás

1. nap

Palást – Alsósztregova – Rozsnyó – Tátralomnic

Utazásunk első napján reggel 6 órakor gyülekeztünk iskolánk előtt. A bepakolás és búcsúzkodás után elindultunk a háromnapos felvidéki kirándulásunkra. Mezőlakon csatlakoztak hozzánk a partneriskola tanulói és pedagógusai. Komáromnál léptük át a határt, majd körülbelül két óra buszozás után megérkeztünk utazásunk első állomására, Palástra, egy jórészt magyarlakta településre. Itt nagy szeretettel fogadtak bennünket a Palásthy Pál Egyházi Alapiskola tanulói és pedagógusai. Egy érdekes előadáson megismerkedhettünk a település nevezetességeivel és híres szülötteivel. Maga az iskola is nevezetes, hiszen az eredeti Palásthy-kastélyban kapott helyet. Ezek után meglátogattuk a falumúzeumot, amely arról híres, hogy minden bemutatott tárgyat a község lakói adományoztak a múzeumnak.

Palástról az utunk Alsósztregovára vezetett, ahol megtekintettük a Madách-kastélyt, és Madách Imre síremlékét. A kastély hatalmas angolparkban áll, ma múzeum. Az eredeti Madách-kastély 1717-ben leégett, és a felújított épület is a lángok martalékává vált 1758-ban. A 18. század végén Madách Sándor – Madách Imre nagyapja – új családi székhely építésébe fogott. Itt élt és alkotott 1853-tól 1864-ig (haláláig) Madách Imre, magyar író és drámaíró, itt írta nagy művét, Az ember tragédiáját.

A kastélyparkban található Madách Imre síremléke. Az író földi maradványait 1936-ban exhumálták és a kastélyparkban helyezték el, ahol örök nyugalma felett Ádám szobra, Rigele Alajos szobrászművész alkotása őrködik.

A délután hátralévő részét Rozsnyón, az egykor oly dicső bányászvárosban töltöttük városnézéssel. A Rákóczi-szabadságharc alatt 1706-ban II. Rákóczi Ferenc Rozsnyóról kormányozta a fennhatósága alatt lévő országrészeket.

Négyzet alakú főtere a legnagyobb középkori tér Szlovákiában. Itt nézhettük meg Andrássy Franciska grófné (1838–1902), az özvegyek, árvák jóságos szívű támogatójának szobrát. Majd a látványosságai közül megtekintettük a városházát, a ferences templomot és a tűztornyot.

Rozsnyóról mintegy kétórás, csodálatos panorámás út vezetett a szálláshelyünkig, a Magas-Tátra lábainál fekvő Tátralomnicig. Meleg vacsorával és pazar szállással fogadtak bennünket. Az este folyamán megbeszéltük az aznap látottakat, és egy irodalmi vetélkedőt is szervezett a mezőlaki kolléganő.

2. nap

Bélai-barlang – Késmárk – Lőcse – Poprád

A bőséges reggeli elfogyasztása után elindultunk a második napunk első állomására, a Bélai-barlanghoz. Tatranská Kotlina községtől erdei út vezet a barlanghoz, Tátralomnictól néhány kilométerre északkeletre. A 890 m tengerszint feletti magasságban fekvő bejárathoz mintegy 1000 m hosszú tanösvény vezet, amely 122 m szintkülönbséget küzd le. A feljutás kb. 30-35 percet vett igénybe. A Felvidéken tizenkét, a turisták által is látogatható barlang található, közülük a Bélai cseppkőbarlang (Belianska jaskyňa) a legmagasabban fekvő. A barlangot Husz György és Britz János fedezte fel 1881-ben.

A látogatási útvonal 1370 m hosszú, szintkülönbsége 125 m, az útvonalon 860 lépcső található. A benntartózkodás időtartama kb. 70 perc volt. A barlang hőmérséklete 5 és 6,3°C között mozog. A látogatás alkalmával megcsodálhattuk a cseppkő-vízeséseket, a pagodaszerű állócseppköveket, tavacskákat és más képződményeket. Az egyik megálló a Zene-teremben volt, amely nevét a tavacska tükrére csepegő víz hangjáról kapta. A terem kitűnő akusztikája miatt azonban reprodukált klasszikus zenekoncerteket is rendeznek itt.

Innen Késmárkra vitt utunk, megtekintettük a Thököly várat és a dicső fejedelem sírját is. Az óváros északi részén áll a 15. századi vár, amely a huszita pusztítások után a Szenterzsébeten állt korábbi kolostor felhasználásával épült. 1583-tól a Thökölyek birtoka volt.

Evangélikus fatemploma 1687 és 1717 között épült fából, vasszögek felhasználása nélkül. A vármegye egyik artikuláris temploma volt. Az 1500 személy befogadására alkalmas építmény belső tere fafaragványokkal gazdagon díszített. Új evangélikus temploma 1898-ban épült Theophil Hansen bécsi építész tervei szerint újbizánci stílusban.

Következő állomásunk a Szepesség gyöngyszeme, Lőcse volt. A városi műemlék-rezervátum magába foglalja a város történelmi és kulturális nevezetességeit, amelyeket a csaknem teljesen épségben fennmaradt városfalak ölelnek körbe. A belvárosa az UNESCO világörökség része. Megtekintettük a Szent Jakab-templomot, s annak híres főoltárát, melyet Lőcsei Pál, 16. századi mester készített, de gyönyörű freskó- ábrázolásokat is láthattunk. A Thurzó-ház előtt ismerkedtünk Jókai Mór A lőcsei fehér asszony, illetve Mikszáth Kálmán A fekete város című regényével, melyeknek nagy része a városban játszódik. Megtekintettük a

városházát, s a mellette álló "szégyenketrecet" is, ami az említett regényben is helyet kap. A városban sétálva az volt az érzésünk, mintha évszázadokat repültünk volna vissza az időben.

Következő úti célunk Poprád volt ahol meglátogattuk a festőien szép Szepesszombatot, mely ma Poprád városrésze. Megtekintettük a híres főteret, mely megőrizte középkori hangulatát, kontytetőivel, háromszög alakú terével. Érdekessége a városrésznek, hogy egy magyar nyelvű feliratot is magán őrző emlékművet is láthat az ideutazó. Végre egy kis szabadidőt is kaptunk, így feltölthettük a készleteinket. Este visszatértünk a tátralomnici szálláshelyünkre, ahol a meleg vacsora után a kevésbé fáradtak focizhattak egyet.

3. nap

Kassa

Utazásunk végén felkerestük Felső-Magyarország gyöngyszemét, Kassa városát. Felejthetetlen élményt nyújtott a Rákóczi-ház, s nem utolsósorban a székesegyház meglátogatása. A város legnagyobb műemléke az Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére szentelt Szent Erzsébet-dóm. A dóm helyén már a 13. században állt egy templom, amely 1378-ban leégett. Ezután fogtak hozzá a dóm építéséhez, de csak 1520-ban fejezték be véglegesen a nagyméretű háromhajós csarnok-templomot. 1556-ban tűz pusztította, később többször is javították, végül 1877 és 1896 között Steindl Imre tervei szerint építették újjá. Északi tornya 1775-ben, befejezetlen déli Mátyás-tornya 1904-ben nyerte el mai formáját. Szárnyas főoltára 1474 és 1477 között készült. A dóm altemplomában temették el Rákóczi Ferenc 1906-ban Rodostóból hazahozott hamvait. Márványkoporsóját nemzeti színű szalagos koszorúk sokasága borítja. Tiszteletére közösen elénekeltük a Himnuszt.

Kirándulásunk utolsó állomása Rákóczi rodostói házának mása, eredeti, a fejedelem által készített bútorokkal. A ház elé 2006-ban állítottak szobrot, amelyet a tanulókkal megkoszorúztunk.

Majd este 8 óra körül értünk haza egy hosszú utazás után.